A Nagyszebeni Polgári Magyar Művelődési Egyesület és annak mindenkori hajléka, a Magyar Ház

A nagyszebeni magyarság számbeli gyarapodása szükségessé tette a XIX. században egy olyan egyesület létesítését, amelyik kezébe veszi és életben tartja a magyar közművelődési életet. Ezért alakult meg 1837-ben a Nagyszebeni Magyar Olvasó Egylet. Érdemes megjegyezni: az Olvasó Egylet az EMKE alapító tagja lett 1885-ben. A közben kitört szabadságharc egy időre visszavetette a művelődési életet, de azután újult erővel folytatta munkáját az egylet. A felolvasások egy idő után nem elégítették ki az

igényeket; szükségessé vált egy olyan társaság megalakítása, amely szélesebb körben öleli fel a kultúrtevékenységet. Ez a gondolat volt az alapja a Polgári Kör megalakulásának, ami aztán 1883-ban létre is jött. Az új egyesület széleskörű kultúrtevékenységet folytatott. Helyes megfontolással a két kultúrintézmény - a magyar kultúrélet megerősítése céljából - úgy döntött, hogy egyesül. A dolog meg is történt 1892-ben. Az új egyesület neve: Nagyszebeni Egyesült Magyar Polgári Társas Olvasó Egyesület. Közben Magyar Kaszinó néven még egy másik egyesület is alakult, annak ellenére, hogy sokan úgy vélték, tevékenységük a helyi magyar közösség egységének a gyöngítéséhez, megosztásához vezethet. Egy jó minőségű, Kossuth-nak nevezett kis vendéglője volt a kaszinónak, a mai Gh. Lazár és Timotei Popovici utca sarkán lévő házban. A bejárat a Gh. Lazár utca felől volt. A kommunista világ alatt bezárták, az ajtót befalazták. A kaszinó tevékenységéről nem maradt fenn semmilyen feljegyzés. A vendéglőről - jómagam - annyit tudok, hogy az 1930-40-es években még létezett. Idősebb nyugdíjasok látogatták egy-egy kávéra, pohár sörre, kártyapartira.

Az egyesületnek feltétlenül szüksége volt egy állandó, nagyobb szabású épületre, ahol zavartalanul folytathatta áldásos tevékenységét. A terv sikerült és 1892. február 7-én házat vásárolt a város főterén. Az egyesület 1892. december 4- én egyszerűsíti a nevét és azontúl Nagyszebeni Magyar Polgári Körnek hívják. Ez a civil szerveződés a XX. században a kommunizmus hatalomra jutásáig működött.

1990 telén, a felszabadult magyar közösség megalapítja a romániai magyarság érdekvédelmi szervezetét, a Romániai Magyar Demokrata Szövetséget (RMDSZ), amelynek nagyszebeni elnökéül egyhangúlag Szombatfalvi Török Ferencet választották. Ezen belül a szunnyadó kultúr- tevékenységet is felélesztették s ennek vezéregyénisége Kalmár-Krauss Lili hivatásos rendező lett, aki műkedvelő színjátszócsoport megalakításával hamarosan látványos eredményeket ért el. Székház hiányában az RMDSZ a Német Demokrata Fórum épületében kapott helyet. Látva a jól működő közművelődési tevékenységet, Szombatfalvi Török Ferenc javasolja, hogy az RMDSZ keretén belül egy jogilag önálló magyar művelődési egyesületet alapítsunk. Ennek célja a magyar közművelődési tevékenységet szervezettebben működtetni, az alkotás vágyának erejével feltölteni -, és természetesen az államosított Magyar Ház visszaszerzése. Az

1993. szeptemberében létrejött társaság a Nagyszebeni Polgári Magyar Művelődési Egyesület (PMME) nevet veszi fel, majd márciusában mint jogi személyt törvényesen bejegyzik.
      Az egyesületnek kezdetben 26 tagja volt, akik közös akarattal Kalmár Zoltánt választották meg elnöknek. Alelnök dr. Badi Miklós lett, titkár Bartha Margit.

A működési szabályzatba (statútum) a következő tételt iktattuk be: „A Nagyszebeni. Polgári Magyar Művelődési Egyesület a Nagyszebeni Egyesült Magyar Polgári Társas és Olvasó Egyesület jogutódjának tekinti magát. ”

A bíróság rátette a jóváhagyási pecsétet; ez volt a kiindulási pont a Magyar Ház visszaszerzési folyamatában. Az egyesület élénk kul túrtevékenységet folytatott; kabarék egész sorozatát mutatta be Kalmár-Krauss Lili rendezésében. A Szent István augusztusi ünnepélyére Orth István grafikus- művész elkészítette a Szent Korona másolatát. Jegyezzük meg:
amikor a Német Demokrata Fórum székházát restaurálták, a 13 aradi vértanú megemlékezés! ünnepélyét - Raicea Oszkár főesperes jóvoltából a római katolikus plébánia-templomban rendezte meg az egyesület, ökumenikus istentisztelet keretében. A PMME kötelességének tartotta, hogy a két Bolyairól illő módon megemlékezzen. A gondolat Szombatfalvi Török Ferenc fejében született meg. Nagy erőbedobással, rekord idő alatt elkészíttette Ioan Cândea szobrásszal Bolyai János mellszobrát, amelyet Bolya nagyközség központjában állítottak fel. Avatási ünnepélyén magyar, román és szász közéleti személyiségek vettek részt. Rövid időre azután Szombatfalvi felvette a kapcsolatot a Magyar Katonai Akadémiával és kérésére ez a rangos intézet elkészíttette Bolyai Farkas mellszobrát, amelyet ugyacsak Bolyán állítottak fel.

A PMME, Kalmár Zoltán elnök kezdeményezésére, emléktáblát készíttetett Ioan Cândea szobrásszal dr. Bilinszky Lajos neves pedagógus, pápai prelátus emlékére, az általa vezetett volt Római Katolikus Leánynevelő és Oktató Intézet falára, születésének 135. évfordulója alkalmából. A leleplezési ünnepélyen magasrangú vendégek vettek részt, akik közül megemlítjük dr. Jakubinyi György római katolikus érseket, aki az emléktáblát leleplezte és Raicea Oszkár főesperessel egyetemben azt megáldotta. Varró Sándor református, Siegfrid Schullerus evangélikus lelkész, valamint a városi tanács képviselője méltatták az esemény fontosságát. Bilinszky Lajos laudációját magyar és román nyelven Kalmár Zoltán, németül Kalmár-Krauss Lili mondta el.

Az 1848-49-es szabadságharc ideje alatt a Szeben megyei Szelindeken (Slimnic/Stolzenburg) tartózkodó Bem tábornok és Petőfi emlékére, a Polgári Magyar Művelődési Egyesület Szombatfalvi Török Ferenc és Szabó Csaba kolozsvári újságíró kezdeményezésére két emléktáblát állított. Köszönettel tartozunk Walter Seidner, szelindeki evangélikus lelkésznek, aki baráti gesztussal megengedte, hogy háza falára a két emléktáblát elhelyezzük, és hogy az esemény még magasz- tosabb legyen, az evangélikus templomban istentisztelettel szentelte meg a napot. Az ünnepélyen meghívottként részt vett Lengyelország romániai nagykövetségének a képviselője is. Az egyesület a fiatalokról se feledkezett meg. Evvel a gondolattal született meg a gyerekek számára rendezett Mikulás-est. A nagyszabású ünnepély megrendezése Fazekasné Székely Erzsébet munkáját dicséri és ugyancsak neki köszönhető a magyar táncok betanítása is. A magyar táncok betanítását később Mezei Károly veszi át, megalakítva a Forgós táncegyüttest.

A PMME vezetőségében az idők folyamán több változás történik. Dr. Badi Miklós tragikus halála után Szombatfalvi Török Ferencet választják meg alelnöknek, majd amidőn Kalmár Zoltán 80 éves korát túlhaladva lemondott az elnöki tisztségről, érdemei elismerése mellett tiszteletbeli elnöki címmel illették és helyébe Szombatfalvi Török Ferenc lépett. Amidőn a mandátuma lejárt, az újabb választás ugyancsak neki adta át a vezetést. Két alelnököt szavazott meg a tagság Szabó János és Thuróczi Béla személyében.

Szabó János nem csak az adminisztratív munkát végezte el lelkiismeretesen, hanem a közművelődési tevékenységhez való ragaszkodását is bizonyította, amidőn vetítéses visszapillantó rendezéssel Badi Miklós halálának tizedik évfordulója alkalmából az elhunyt színpadi szerepléséről mutatott be jeleneteket, és özvegyével, Badi Gyöngyivel, meg Kalmár Zoltánnal megkoszorúzta a sírját. Ugyancsak Szabó Jánosnak köszönhető a „Magyar Nyelv Védelmében” című rendezvény is (a Magyar Himnusz megalkotásának a megemlékezési ünnepélye), amikor Józsa Benjámin magyarszakos tanár Kölcsey Ferencről szóló beszámolója, és ezt követően Orth Enikő, a magyar népdalról tartott előadása és zongorajátéka tette felejhetetlenné a műsoros délutánt.

A Polgári Magyar Művelődési Egyesület vezetőségének főfeladata volt annak az épületnek a visszaszerzése, amit a kommunista hatalom államosított. A ház ott áll büszkén a város Nagypiacnak nevezett főterén. Stílusa szervesen beleillik a Nagypiac épületkomplexumába.

Tekintsünk vissza az eredetére. Az 1400-as években épült. Legrégibb ismert tulajdonosa Hans Well (kb.1475) kereskedővolt, utána a XVII.században két polgármester: Tóbiás Sift és Georg Reussner tulajdonába jut. A továbbiakban nem tudunk semmit a tulajdonosairól a XIX. századig, amikor egy tulajdonlap a Gidófalvi családot említi meg tulajdonosként. A házaspár valószínűleg meghalt, mert a dokumentumból az tűnik ki, hogy a hat Gidófalvi kiskorú gyermek 1882-ben eladja a házat 1000 forintért „császári és királyi tábomokné Sziklói Gráf Edéné született Stahler Augusta javára. ” Tíz év múlva, 1892-ben a házat a Nagyszebeni Egyesült Magyar Polgári Társas Olvasó Egyesület veszi meg 15 000 forintért. Ezen a néven telekkönyvezik. Az egyesület 1892. december 4-én felveszi a Nagyszebeni Magyar Polgári Kör nevet, de a telekkönyvben az eredeti néven marad a ház. Ebben fejti ki közművelődési tevékenységét a nagyszebeni magyar közösség 1944 őszéig, amikor is az augusztusi fordulat után beköszöntött kommunizmus - teljhatalmánál fogva - megszünteti a Polgári Kört. A házat 1967-ben államosították. Attól kezdve mindenki tanyája és a senkié.

A PMME-nek a ház visszaszerzése érdekében szüksége volt azokra az iratokra, amelyeknek alapján bizonyíthatta a jogutódlást. Kalmár Zoltán kutatni kezdett a könyvtárakban, Állami Levéltárban és kérte §erbáne$cu Olga muzeológus segítségét is. Neki köszönhető, hogy megtalálta a Brukenthal Múzeum könyvtárában az 1910-ben kiadott Nagyszebeni Magyar Polgári Kör 25 évi történetéi. Ezt átolvasva ráakadt egy iktató számra, amellyel a kör be volt jegyezve a Magyar Királyi Belügyminisztériumban az 1800-as években. Kalmár Zoltán, a Nagyszebeni PMME elnöki minőségében levélben kérte a Magyar Köztársaság Belügyminisztériumát, hogy juttassa el számunkra a városunkban működött Magyar Polgári Körre vonatkozó iratokat, megindokolva, hogy a Magyar Ház visszaszerzése ügyében van rá szükség. A kérést a minisz - térium átutalta a Magyar Országos Levéltárnak, ahonnan rekord idő alatt megérkezett az iratpaksaméta, (magyar) államilag átfűzve, lepecsételve, hitelesítve. Jóleső érzéssel olvastuk a kísérőlevél befejező mondatát: „Szívből kívánom, hogy a másolatban mellékelt dokumentumokat eredményesen használják majd fel céljaik elérésre. Budapest 1995. december 4. Tisztelettel Benczéné, dr. Nagy Eszter főosztályvezető.” Az iratcsomó ide-oda szállítását dr. Kötő József, az EMKE elnöke biztosította, amiért hálás köszönetünket fejezzük ki.

A Magyarországról kapott iratok áttanulmányozásakor örömmel tapasztaltuk, hogy annak az egyesületnek az alapszabályzata, amely a házat 1892-ben vásárolta, fő vonásaiban megegyezik a Nagyszebeni Polgári Magyar Művelődési Egyesület statútumával. Ez döntő fontosságú volt. Közben Szombatfalvi is szerzett be néhány fontos iratot. A hatalmas iratcsomó lefordítását románra Bartha Margit fordító végezte el teljesen díjmentesen (valamint a közjegyzőihitelesítést is). Hálás köszönet érte! így felfegyverkezve a kellő bizonyítékokkal, az iratcsomót benyújtottuk a polgármesternek. Néhány tárgyalás után a polgármester 2003. márciusában, 291/2003. határozatával a házat visszajuttatta a Nagyszebeni Polgári Magyar Művelődési Egyesület tulajdonába. A házat azonnal telekkönyveztük. Az ördög azonban nem alszik és így a házban bérben lakó Bélyeggyűjtő Egyesület egyik tagja, aki nyugdíjazott ítélőbíró volt, írásbeli feljelentést tett a bűnügyi ügyészségre, amelyben megvádolta az egyesületet, hogy okiratokat hamisított, csalt és a hamis iratokat felhasználta arra, hogy a ház a tulajdonába jusson. A bíró nem írta alá a feljelentést, hanem a bélyeg - gyűjtők elnökével íratta alá, aki gyanútlanul, elolvasás nélkül aláírta. Az iratot az ügyészség átutalta a rendőrségnek kivizsgálás végett. Ezt követően a PMME elnöke, Kalmár Zoltán, meghívást kapott a rendőrségre az ügy tisztázása végett. Az iratokat átvizsgáló rendőrtiszt mindent a legnagyobb rendben talált, s így a feljelentés érvényét vesztette. Azonban, hogy az ügy tovább bonyolódjék, a polgármester bizonyos erők nyomására újabb kiadott határozatával visszavonta az előbbit, és kérte, hogy bírósági úton nyilvánítsák semmisnek a Polgári Magyar Művelődési Egyesület nevére kiadott telekkönyvi kivonatot. Ekkor kezdődik az a kálvária, amit öt évig jártunk bíróságról törvényszékre, onnan a gyulafehérvári Feljebbviteli Bíróságra és vissza, amíg végül beismerték igazunkat, illetve azt, hogy törvényes jogutódai vagyunk annak az egyesületnek, amelyik 1892-ben a házat vásárolta. Az egész idegölő folyamat alatt ügyünket hűségesen képviselte Kovács István ügyvéd és a
végső fázisban Czika Árpád is.

Nem fejezhetjük be ezt a tudósítást, ha nem emlékeznénk meg azokról a román barátainkról, akik nevük elhallgatását kérték, de bátorító tanácsokkal láttak el. Nem lehet viszont elhallgatni azt a sorozatos, rágalommal határos elmarasztalást.

Kalmár Zoltán és Kalmár Krauss Lilly